Helyzetjelentés

Sziasztok. Nos, szóval végre eljutottam idáig, hogy megosszam veletek: én sajnos ezt a történetet nem tudom folytatni. Nem is én kezdtem el, és nem is igazán illik hozzám. Hacsak Alice vagy Kizzy nem folytatja, sztem nem lesz folytatása. Ezer bocsánat.

Szavazás

Na szóval. Mivel sztem szinte mindenki tudja, h több blogom is van ezen kívül, úgy döntöttem, muszáj lecsökkentenem őket. Ez tehát azt jelenti, h a blogjaimra kiteszek 1 ugyanilyen szavazást, és mérlegelem a szavazatokat. A legnépszerűbbeket tervszerűen folytatom, a kevésbé érdekelt történetek fejezeteit lecsökkentem, nem húzom addig a törit. A szavazást oldalt találjátok. Pusszantás

Face profil a lá Puszmó :D

Sziasztok. Létrehoztam 1 face profilt, ahol a frissek várható időpontja lesz látható, és kérdezhettek a törijeimmel kapcsolatban is :) Akinek van kedve, az lájkolja :)


http://www.facebook.com/pages/Puszmo/182669588431253?v=wall

7.fejezet-Döntések, döntések... :D

Sziasztok :) Tom, tom, évezredekkel ezelőtt volt friss, de mostanában egyszerűen nincs időm semmire sem. Mivel Allie már csinálja a karácsonyi novellákat, így tőlem csak erre futotta :D Remélem, azért valaki örül neki :) Jó olvasást, és mindenkinek Kellemes ünnepeket :)

              ( Alice szemszöge)

Annyira boldog voltam, hogy Bella végre eljött velem vásárolni. Láttam előre, hogy ez a nap sorsfordító lesz a kapcsolatunkban. Nem is tudom, mióta vártam már egy barátnőre. Éveken át olyan személyről álmodoztam, aki engem hív, ha bajban van. Valakiről, akinek hiányzom, ha nem vagyok vele. Valakiről, akivel félszavakból is megértjük egymást, s nincs szükségünk nyálas párbeszédekhez ahhoz, hogy tudjuk, számíthatunk a másikra. Sokat vártam Bellára, de megérte. Mint tudjuk, jó barátnő megtalálásához idő kell. Jaj, hol van már ez a lány? – zsörtölődöm magamban. A következő pillanatban megpillantok egy olyan személyt, akitől legszívesebben kidobnám a taccsot. Egy személyt, akinek a bűze ellen illatosítót kellene gyártani. Mégis mit keres ez itt? Jacob Black a szemben lévő üzletet kémleli át, szóval a jelek szerint még nem vett észre engem. Most mégis mit csináljak?
- Bella hol van? – csendül fel mellettem bátyám hangja. Automatikusan felé kapom a fejem, s a mogorva képével találom szembe magam.
- Te… hogy… miért? – kezdek el hebegni-habogni. Úgy látszik, a mondatok csak egy része döntött úgy, hogy elhagyja a számat.
- Igen, én. Bella hol van? Szeretnék beszélni vele. Ha már egy roppant idegesítő személy elvitte őt a beszélgetésünk közepette – néz rám gúnyosan, de jelen pillanatban eleresztem a fülem mellett a megjegyzését. Nagyobb problémám is van, mint az ő gyerekes hülyeségeivel foglalkozni. Ha Jacob Black felfedezi, hogy Edward is itt van, rögtön kitör a harmadik világháború. Olyan idegesítő, hogy mindezt nem láttam Csubakka miatt.
- Ömm, Bella itt van valahol. Gyere, keressük meg együtt – kezdem el ráncigálni fivérem pólóját, így végre megmozdul, s követ engem. Mikor elértük az ideális helyzetet, kihúztam a próbafülke függönyét, belöktem Edwardot, majd visszahúztam a függönyt. Nem jutott más eszembe. Teljesen spontán akció volt a részemről. De szerintem azért elég jó.

 
      ( Edward szemszöge)

Először annyira meglepődtem, hogy fel sem fogtam, hová kerültem. Rövid megdöbbenésem után észrevettem Bellát, amint sikításra szánja el magát, így nem haboztam befogni a száját. Miután légzése valamennyire csillapodott, levettem a kezem ajkáról.
- Edward? – kérdezte döbbenten. – Mit keresel te itt? – fordult meg, lehetőséget adva ezzel számomra, hogy megcsodálhassam elölről. Pillantásom végigfuttattam rajta, bár szemem kicsit tovább időzött dekoltázsán és lábán. Vajon mondta már neki valaki, hogy ilyen lábakkal ölni lehetne? Szeméből értetlenség tükröződött, ami segített visszazökkenem a szex mániás vámpír szerepéből az ütődött tinédzser bőrébe, aki ruhát próbáló lányokat kukkol.
- Alice – elég volt csupán ezt az egyetlen szót kinyögnöm, s ezzel mindent megmagyaráztam.
- Mit művelt már megint? – forgatta meg szemeit Bella. Nem hittem volna, hogy lehet még gyönyörűbb, mint általában, de dühösen még kívánatosabb. Ajkai résnyire szétnyíltak, mellei le-föl emelkedtek, ahogy fújtatta a levegőt, s szemei szikrákat szórtak. Egyszerűen elvarázsolt.
- Én… - nedvesítettem be az ajkam. – Hogy őszinte legyek? Fogalmam sincs.
- Te se tudod? Akkor elég jól csinálja.
- Hát… már van elég gyakorlata hozzá – túrtam bele hajamba, mire Bella elmosolyodott.
- Nos, ha megkérhetnélek, kimennél? Szeretnék átöltözni, utána pedig Alice-t megfojtani – önkéntelenül is elkuncogtam magam, ha belegondoltam a helyzetbe. A kis pöttöm mégiscsak vámpír, Bella pedig ember. Talán csak egy tejivó versenyen lenne ellene esélye. Bella bosszúsan nézett rám. Tehát ő tényleg komolyan gondolta, amit mondott. Próbáltam komolynak mutatkozni, de a szám széle néha-néha így is meg-megrándult.
- Mindjárt elmegyek, de ha már úgy is így alakult ez a helyzet, elmondom, amiért jöttem. – Bella bólintott, jelt adva ezzel, hogy kezdhetem a mondandóm.
- Szóval… - próbáltam agyam legmélyéről felkutatni azt a szöveget, amit egyszer már elmondtam gyakorlásul. De ahogy ez lenni szokott, nem jutott eszembe egy értelmes mondat sem.
- Szóval? – vonta fel kérdőn szemöldökét.
- Csak bocsánatot szeretnék kérni, amiért olyan kibírhatatlanul viselkedtem veled régebben. Be kell vallanom, azért voltam annyira ellenszenves, mert egyszerűen nem tudtam kezelni a helyzetet. Furcsa volt számomra minden. Meglepő, meghökkentő. Nem rajtad kellett volna levezetnem mindezt. Teljes szívemből megbántam tetteimet. Ne haragudj, kérlek.
- Nem haragszom rád, Edward. Tényleg meglepett, hogy miért viselkedtél velem úgy, ahogy, s nem értettem az okokat, de most már végre tisztán látok, s képes vagyok megérteni téged. Tényleg nem haragszom rád – küldött felém egy csábos mosolyt, amitől egy pillanatra megállt dobogni a szívem. Álljunk csak meg! De hisz nekem nem is ver a szívem. Beszélek itt már hülyeségeket. Talán tényleg jobb lesz, ha szívok egy kis friss levegőt. Már épp kihúztam volna a függönyt, amikor Alice gondolatban üzent felém.
„ Szerinted véletlenül löktelek oda be, te hülye? Maradj a seggeden és mindketten hallgassatok. 10 másodperc múlva megértesz mindent.”


   ( Alice szemszöge)

Komolyan mondom, a férfiak tényleg idióták. Olyan nehéz lenne egy nyavalyás következtetést levonni abból, hogy én semmit sem csinálok ok nélkül? De nem, Edward képtelen a gondolkodásra. Végre beállított az üzletbe az a díszpinty is, és hát persze, hogy rögtön kiszúrt. Öles léptekkel közeledett felém, mígnem megállt előttem pár méterre.
- Hol van Bella?
- Fogalmam sincs – pislogtam rá úgy, akár egy kölyökkutya. Tudtam, hogy ezzel az őrületbe kergetem.
- Engem nem hatsz meg ezzel a kis előadással Törpilla de Frász. Utoljára kérdezem. Hol van Bella?
- Juj, úgy látom, a kutyus kezd bedühödni. Menjünk el egy parkba, ahol visszahozhatod az eldobott faágakat? – megvillantottam neki egy 32 fogas mosolyt, de úgy látszik, ő nem Colgate-et használ.
- Ne szórakozz velem, Pöttöm George! Még tölteléknek se lennél elég nekem. Azonnal mondd meg, hol van Bella, különben nagyon megbánod – szemei szikrákat szórtak a dühtől, de ez engem csak szórakoztatott.
- Nem tudom, hol van Bella. Úgy egy órája megunta a vásárlást, és elment. Azóta nem láttam – hadartam el gyorsan mondandóm, s a végén még egy flegma vállrángatást is engedélyeztem magamnak.
- Tudod, sok szabály van az alakváltók között. Az egyik: ne bízzunk a magadfajtában! – Jacob közelebb lépkedett felém, így még áthatóbban éreztem bűzét. Kénytelen voltam befogni orrom, s úgy kommunikálni tovább.
- Nem tudtam, hogy ennyire szegények vagytok, de én mindig is segítettem a rászorulókon. Holnap beköttetem nálatok a vizet, s veszek pár karton tusfürdőt is hozzá. Tudod, ha tiszta és ápolt az ember, sokkal boldogabb. Majd próbáld ki egyszer! Ha megfürödtél, sokkal jobban fogod magad érezni. Beszerzek majd pár gumikacsát is neked, hogy játszhass valamivel fürdés közben. Állítólag ezt élvezik a gyerekek – mosolyodtam el ördögien. Mindenki beláthatja, hogy ehhez értek én igazán. A véremben van.
- Visszavághatnék, de nem süllyedek le a szintedre. Sohasem szerettem veszekedni jégcsapokkal vagy klinikai esetekkel. Inkább megkeresem Bellát – pofátlanul és közönyösen elhaladt mellettem, amivel igazán felhúzott. Megfordultam, hogy jól beszóljak neki, mikor megláttam, hová is tart annyira. A próbafülkék felé. Na, ebből hogy fogunk kimászni?



UI: Ha vki Takács Nikolas fan, lécci nézzen be ide :) Előre is köszi mindenkinek :)

Karácsony

Kincseim, rengeteget gondolkodtam azon, hogy én mit adjak nektek Karácsonyra. Gondolkodtam azon, hogy írok novellát, de az már megint szomorú lenne stb., illetve egy karácsonyi külön kis fejezeten, de hát azt ugye előttem. De ma kitaláltam mit is adhatnék Nektek. Ez egy felhívás.
Ha van valami novella (egy részbe tömöríthető), fanfic ötleted, de nem akarod megírni, viszont tőlem olvasnád, küldd el nekem e-mailben a rövid összefoglalót, és én névre címezve + egy kis képecskével megírom Neked ajándékba, amit mind mailban elküldöm, mind a blogon olvashatjátok/olvashatjátok. Nagyon örülnék, ha sok munkát adnátok nekem, mert ez egyfajta próbatétel lenne számomra, mennyire tudok helytállni. Kérlek, írj e-mailt ide:
viv.pixie@gmail.com
Téma: Karácsony
A levélben legyen benne: Neved, és a rövid történet összefoglalód.

Küldhettek szomorút is, boldogat is, aranyosat is, vicceset is, bármit. Kíváncsi vagyok, remélem minél több lesz! Puszi:
Alice

6. fejezet - A verseny

  Ezer bocs, h ennyit kellett rá várni. De most itt van. Ja, és nem vok tipikus lány alkat, szóval ebbe a témába ez volt a max tőlem :D Majd megértitek, mire gondolok :D Jó olvasást :)

  ( Bella szemszöge)

- Ez őrültség! Erre semmi szükség – kezdtem el hebegni-habogni össze-vissza. Elég kényelmetlenül éreztem magam. Mondhatni nem mindennapi helyzet, hogy egy idegen srác, aki ráadásul vámpír, a hátán vigyen futás közben.
- Megígérted – nézett rám durcásan a kis kobold. – Megígérted, hogy eljössz velem vásárolni. Csak nem akarsz csalódást okozni nekem? – nézett rám olyan boci szemekkel, amitől még egy jégkirálynőnek is megolvadt volna a szíve. De honnan tudta, hogy azt terveztem, visszamondom a dolgot? Már épp azon voltam, hogy megkérdezzem, mikor közbeszólt.
- Majd elmondok mindent.
- Oké – fújtam ki a levegőt. Miután minden ellenállásom megtört, s kimerítettem az indokaim tárát, megvizsgáltam a „gépjárművemet”. Bronzvörös haja kócosan szállt a szélben, szemei arany színben pompáztak, és meglepődve meredt rám. Mi az, talán egy szál melltartóban állok előtte? Mi olyan érdekes rajtam?
- Öm, Bella – szólaltam meg végül, megtörve a kínos csendet. Meg elvégre ez a bemutatkozás nem történt meg korábban. Bizonyos okoknál fogva.
- Edward- biccentett felém. Nem túl bő beszédes, az egyszer biztos. Ráadásul nem is beszélgetnünk kell egymással, hanem csak tűrnöm, hogy vigyen. Lássuk be, nem a világ legnehezebb feladata. Rá több súly nehezedik – a szó szoros értelmében.
- Öcsi, mit szólnál egy versenyhez? Ezzel a plusz súllyal is képes lennél legyőzni? Most legalább megmutathatnád, mennyire vagy tökös legény. Meg aztán menőzhetnél is a jövendőbeli csa.. – mielőtt azonban befejezhette volna a mondatot, a kis törpe befogta a száját. Vajon mit akarhatott mondani? Utálom a titkolózást, az egyszer biztos.

     ( Edward szemszöge)

- Nem, Emmett. Verd ki ezt az ostobaságot a fejedből – sóhajtottam fel. Már belefáradtam a beteg elképzeléseibe, amiket volt kegyes a gondolatain keresztül megosztani velem is.
- Már sose fogsz kinőni az „én vagyok a világ leghülyébb vámpírja és ezt még büszkén is vállalom” szerepből? Végül is, ha úgy nézzük, akkor te igazából nem is tehetsz róla. Tudniillik az első szülött gyerek örökli a legjobb tulajdonságokat a szüleitől, így az IQ-t is. Márpedig Emmett a harmad szülött a családban, így nem csoda tehát, hogy szegényke agyilag sérült. Ebből pedig kiderül, hogy bátyám szellemi képességeinek hiányáról Esme és Carlisle tehető felelőssé. Épp ezért, megbocsátok neked, Emmett – eme briliáns kis eszmefuttatásom befejeztével, mindenkiből hangos nevetés tört ki. Csak a nagy melák nézett rám úgy, mintha egy bonyolult matek példát osztottam volna meg vele az előbb.
- Mindig kihasználod a lehetőséget, hogy az egyetlen területen, ahol jobb vagy, mint én, fitogtasd az erőd. Nem szép dolog így elbánni a legkicsibbel – vágott durcás képet fivérem. A még meggyőzőbb előadás kedvéért a kezeit is keresztbefonta a mellkasa előtt.
- Edward csak azt akarta mondani, hogy szeret téged – mosolygott bátyámra Bella. Emmett ajka „O”-t formált a meglepődöttségtől, de hamar összeszedte magát. Erről az a hatalmas vigyor tanúskodott, ami elterült az egész arcán.
- Most már értem, miért nem tudtál eddig becsajozni. De szerencsére végre megtaláltuk neked a tökéletes példányt. Ha sokat is kellett várni rá - „de megérte” – fejezte be a mondatot gondolatban, miközben szemeit végigfuttatta Bellán. Hirtelen egy morgás tört föl belőlem, amit annak a számlájára írtam, hogy bátyám beteg gondolatait kell hallgatnom. Egyáltalán nem volt köze reakciómnak ahhoz, hogy fivérem túl sokáig legeltette szemeit rajta.
- Hajlandó lennél végre leszállni rólam? – kérdeztem dühösen. Még sohasem vesztettem el a fejem ennyire, ráadásul nem értettem a miértjét sem.
- Ne is álmodj róla- kaptam tőle egy ezer wattos mosolyt. Kénytelen voltam szembenézni az igazsággal, miszerint ez a kis pióca elérte a célját: versenyezni fogok vele. Bella felé fordultam.
- Nagy baj lenne, ha…
- Örömmel fogom végignézni, ahogy megvered. Majd néha hátrapillantok, hátha tudja tartani a tempót, bár ehhez nem túl sok reményt fűzök – kacagott fel, akárcsak egy angyal. Arca oly gyönyörűen tündökölt. A legkáprázatosabb jelenség volt, amit valaha láttam. Pedig éltem már egy-két évet. Jelen pillanatban még az illata sem bódított el, pedig az övé volt a legfinomabb aroma, amivel életemben találkoztam. A torkom kapart, a méreg elkezdett termelődni a számban, de most volt valami más, ami még a szörnynél is erősebb volt: a férfi. Perpillanat semmit sem számított számomra, hogy mennyire vágyom a vérére, sőt az sem, hogy nem hallom a gondolatait. A testi vágyaim győzedelmeskedtek a vámpír felett. Soha nem tapasztalt érzések ébredtek fel bennem, s egyre erősebbé váltak. Gondolataim a körül jártak, ahogy kezemmel végigsimítok arcán, megtapasztalva az emberi hőmérsékletet, ujjaim körberajzolják ajka körvonalát, majd engedve a csábításnak, számmal megkóstolom ajka zamatát.
- Edward – rántott vissza mérhetetlenül kicsi és bosszantó húgom hangja a valóságba, aki jelen pillanatban még mérhetetlenül kicsibbnek és bosszantóbbnak tűnt a szememben.
- Mi van? – vetettem oda foghegyről. Idegesített, hogy mindenki engem bámul. Én nem gondolkozhatok el egy percre? Jogom van hozzá, nem?
- Mi van, menstruálsz? Felborult a hormonháztartásod? – vigyorgott rám Emmett. Elengedtem fülem mellett a hülyeségét. Senkinek sem tenne jót, ha most itt összeverekednénk.
- Mehetünk? – kérdeztem Bellától normál hangnemben. Ő csak biccentett, én pedig egy szempillantás alatt a hátamra kaptam.
- Hűha, ez gyors volt – lábait átkulcsolta derekam körül, kezeit pedig nyakam körül. Érintése perzselte a bőröm. Kezdtek előtörni az előbb elnyomott képek. Megráztam a fejem. Muszáj lehiggadnom.
- A vesztes teljesíti a győztes három kívánságát. A cél a ház. Alice indít háromra – adtam ki az utasításokat ellenfelemnek.
- Oké-zsoké – csapta össze tenyereit bátyám. Ha tudná, mikre fogom felhasználni ezeket a kívánságokat! De hát az ő baja, ő nem tanul a hibáiból.
- 1 – kezdte el a számolást Alice.
- 2
- 3- miután húgom megadta a jelzést, rögtön nekiiramodtam. Emmett az elején még tartotta velem a lépést, de miután kellőképpen kiszórakoztam magam, gyorsabb tempóra kapcsoltam. Fivérem hátránya egyre csak nőtt, amin én csak mosolyogni tudtam. De ki lenne képes elvenni egy gyerektől a kedvenc játékszerét? A ház előtt megálltam, hogy bevárjam a többieket. Ekkor jutott eszembe Bella, akiről teljesen elfeledkeztem futás közben. Én tehetek róla, hogy olyan könnyű, mint egy tollpihe? Szegény nincs hozzászokva ehhez a tempóhoz, biztos megijedt.
- Jól vagy? – vettem le őt a hátamról. Legnagyobb meglepettségemre, mosolyogva állt előttem.
- Hű. Ez aztán nem volt semmi.
- Biztos jól vagy? Nem kaptál sokkot? – néztem rá aggódva.  De látszólag minden rendben volt vele.
- Azt hiszem, ez egy győzelem volt – tért ki a válaszadás elől.
- Én is azt hiszem – mosolyodtam el. Viccesnek tűnt, mennyire élvezte ezt a kis futást. Most, hogy így végignéztem rajta, lelkiismeret furdalásom támadt, amiért olyan gorombán bántam vele korábban.  Elvégre nem ő tehetett arról, hogy szomjaztam a vérére, s néma az elméje felém.
- Bella, én…
- Nem teljesítem a három kérésed, mert csaltál – hallottam meg Emmett hangját, s a következő pillanatban magam mellett láttam duzzogó ábrázatát. Mindig a legtökéletesebb pillanatban tud felbukkanni – sóhajtottam fel belenyugvón. Pár másodpercre rá megérkeztek a többiek is, bár húgom szélsebesen elrobogott mellettem, be a házba, aztán ki. Ha vásárlásról van szó, neki minden másodperc aranyat ér. Megfogta Bella kezét, majd húzni kezdte a kocsim felé. Kinyitotta neki az anyósülést, majd betuszkolta. A megdöbbenéstől először le se esett, hogy mi történik, de aztán sikerült felébrednem a kábulatból.
- Kösz a kocsit, Edward – csilingelte húgom édesen, majd bepattant.
- De én… - már késő volt, ugyanis a kis pöttöm vigyorogva elszáguldott mellettem. Hát ez nem az én napom.

  
    ( Bella szemszöge)

Alice a Plázáig vezető utat végigbeszélte, így sikerült belőle mindent kihúznom a családjáról, a képességeikről, és úgy általában a vámpírokról.
- Tehát, ha jól értem, akkor Edward gondolatolvasó.
- Igen, így van – bólintott a kis kobold. Ez fantasztikus! Ezek szerint hallotta minden gondolatomat? Még azt is, amikor arra gondoltam a hátán utazva, hogy milyen jó illata van, s milyen jó hozzábújni? Biztos ezt akarta nekem elmondani. Hogy ne képzelegjek róla. Ami teljes mértékben jogos, ugyanis nekem barátom van – ha jelen pillanatban haragszom is rá.
- De valamiért a te gondolataidat nem hallja – nézett rám fél szemmel, a reakciómat várva. Megpróbáltam közönyös maradni, de legbelül megkönnyebbültem.
- Amúgy nincs barátnője – jegyezte meg, mint egy mellékesen. De nekem van barátom – akartam mondani, de inkább hallgattam. Elfordultam az ablak felé, s az út további részén a tájat kémleltem. Mikor megérkeztünk, Alice leparkolt, majd mosolyogva berángatott az épületbe. Folyamatosan csicsergett mindenről, miközben a boltokból ki-be járkáltunk. Kezdtem fáradni, de ő lelőhetetlen volt. Akárhányszor haza akartam menni, azt mondta, csak még egy üzlet. Ez már körülbelül a huszadik még egy üzlet.

- Nem értem, miért van szükségem egy koktélruhára – akadtam ki sokadjára. – Ráadásul pont egy ilyenre. Ebből kint van mindenem. Takar ez a rongy egyáltalán valamit? – mutattam fel felháborodásom tárgyát.
- Csak még ezt próbáld fel, kérlek. Ígérem, hogy ezután már tényleg hazaviszlek – nézett rám azokkal a nagy aranybarna szemeivel.
- Jól van- sóhajtottam fel. – De ezután tényleg megyünk – jelentettem ki határozottan. Felkaptam azt a rongyot, majd bevonultam a próbafülkébe. Lerángattam magamról a cipőm, a farmerom, a pulcsim, a pólóm, majd belebújtam ebbe az egy szál cérnába. Belenéztem a tükörbe, s meglepődtem attól, amit benne láttam. Sokkal jobb lett az eredmény, mint amire számítottam. Egész elfogadhatóan néztem ki. Forgolódtam, hogy oldalról is megszemléljem magam. A következő pillanatban kihúzódott a függöny, majd egy szempillantás alatt vissza is került behúzott állapotába. Annyira megijedtem, hogy majdnem felsikoltottam, de valaki befogta a számat hátulról. A betolakodó a hátam mögé lépett, így megpillanthattam, kit is tisztelhetek a személyében.

5. fejezet- Szerződésszegés

Sziasztok. Ez az első fejezetem ehhez a törihez. Tehát a beavatás már megvolt :) Jó olvasást :)  

( Bella szemszöge)


- Ez igaz? – nézett meglepődve a családfő Jacob felé. Az előbb említett még erősebben szorított magához. Még nem hallott fulladásos halálról? Mert én hamarosan produkálok neki egyet, ha nem lazít a szorításán.
- Technikailag nem én világosítottam fel a vámpírok létezéséről. Már tudott rólatok az ősi legendákból – Jacob izmai megfeszültek, miközben beszélt. Ez nem sejtet túl sok jót.
- Na, persze. Te másképp emlékszel erre a bizonyos felvilágosításra velünk kapcsolatban – felelte gúnyosan Edward. Mi? Miről maradtam már megint le? Edward mégis honnan tudná, hogy miket mondott Jacob?
- Csak egy kis lökést adtam neki – válaszolta várakozásteljesen. Cullenék heves párbeszédet folytattak egymással. Vajon miről tanakodhatnak? A feszültség a tetőfokára hágott. A falkán is jól láthatóak voltak az idegesség ismérvei.
- Ez akkor sem menti fel az alól, hogy megszegte a szerződést – magyarázta kissé ingerülten Edward. Bár nem értettem, mit mondott neki a szőke férfi, de úgy tűnt, nyugtatgatni próbálja. Újabb 5 perc telt el így. Már kezdek türelmetlen lenni. Min lehet ennyi ideig tanakodni?
- Meghoztuk a döntést – szólalt meg végre a családfő.
- Nem értek ezzel egyet – szólt közbe Edward. Istenem! Miért húzzák ennyire az agyamat? A feszültség már a tetőfokára hágott.
- Igaza van Edwardnak. Mi értelme lenne elnézni ezt nekik? Ha mi szegtük volna meg a szerződést, akkor ők megbocsátanának nekünk? A nagy francokat. Elkergetnének minket innen – szólalt fel a szőke hajú szépségkirálynő jelölt is.
- Tudjátok, hogy én mindig kapható vagyok egy kis bunyóra – vigyorodott el a mackószerű srác. Hát, ez nem kecsegtet túl sok jóval. Nem engedhetem, hogy miattam törjön ki egy „háború”. Próbáltam kiszabadulni Jacob karjaiból, de ő egyre erősebben szorított magához.
- Engedj már el! – kiáltottam rá, majd kitéptem magam fogva tartóm karmaiból. Megindultam Cullenék felé, de Jacob visszarántott a karomnál fogva.
- Mégis hová akarsz menni?
- Oda. Beszélnem kell velük – talán nem volt elég érthető az útvonalam? Igazán nehéz lehetett volna kikövetkeztetni, hogy mi is a szándékom.
- Megőrültél? Mi lesz, ha bántani fognak? Nem léphetjük át a határvonalat. Azt hiszed, odaengedlek azokhoz? Bella, bennük nem lehet bízni. Elvégre vérszívók.
- Mintha a korcsokban lehetne – szólt be Jacobnak Alice.
- Már nagylány vagyok, így el tudom dönteni, hogy mi jó nekem, és mi nem – ezzel lezártnak tekintettem a vitát, de ő hajthatatlan volt.
- A barátod vagyok – vetett be egy tipikus macsós szöveget. Ezzel végképp elvetette a sulykot.
- Jól mondod. A barátom vagy, és nem az apám. Szeretném én eldönteni, hogy odamegyek-e vagy sem. És nekem ne gyere ezzel a macsó dumával, Jacob Black! Megértetted? – keltem ki magamból. Mérhetetlenül felháborított, hogy a tulajdonaként kezelt engem.
- És muszáj most itt mindenki előtt veszekednünk? Ezzel nemcsak magadat, hanem engem is leégettél – fújtam ki mondandóm befejeztével a levegőt. Még soha senki nem húzott fel ennyire, mint ő az előbb. Jacob döbbenten meredt rám. Hát igen! Én is meglepődtem saját magamon. Nem jellemzőek rám az ilyesfajta kitörések. Hátat fordítottam neki, s megindultam Edwardék felé. Hiába próbáltam nyugodt maradni, a kezem reszketett. Végigpillantottam rajtuk, s nagyot nyeltem. Ne parázz, Bella! Menni fog. Alighogy ezzel bíztattam magam, megbotlottam egy kőben, és őrült tempóval száguldani kezdtem a föld felé. A becsapódástól két jéghideg kéz mentett meg. Nem mertem felnézni, ugyanis elpirultam bénaságom miatt. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? 5 métert sem tudok megtenni baleset nélkül. Komolyan mondom, ha nem lennék, ki kellene találni. De mivel az illem úgy tartja, hogy meg kell köszönnöm a segítséget, ezért felpillantottam megmentőmre.
- Köszönöm – motyogtam neki. Még mindig zavarban voltam.
- Bármikor kiscsaj– kacsintott rám a plüssmaci, majd talpra állított. Szóval már átléptem a határvonalat. Nyugi Bella, nem lesz itt semmi baj. A srác visszament a barátnője mellé, aki igencsak szúrós pillantásokat küldött felém. Összeszedtem minden bátorságom, majd folytattam utam. Megálltam a megfelelő személy előtt, majd belekezdtem mondandómba.
- Üdvözlöm! A nevem Bella Swan – nyújtottam felé kezem, ami remegve jelezte félelmem. Fantasztikus! Így mindenki láthatja, mennyire rettegek.
- Carlisle Cullen – fogott velem kezet. Érintése hűvös volt.
- Az én nevem Esme Cullen – mosolygott rám a mellette álló nő.
- Bella. Bella Swan – biccentettem felé, s próbáltam egy szánalmas mosolyt erőltetni arcomra.
- Én… - kerestem a megfelelő szavakat – nem szeretném, ha miattam bomlana fel a szerződés a farkasok és maguk között. Igazán nem kell aggódnia, tartani fogom a számat. Ígérem! Nem tudnék azzal a tudattal élni, hogy miattam harcoljanak egymással. Nem érek én annyit – szinte már egész testemben remegtem. Istenem, csak add, hogy ne legyen bosszúálló típus. Bár, kinézetre nem tűnik annak. De a látszat néha csal. Valami oknál fogva lassan kezdtem ellazulni. Ez meg mi? De nem volt időm rajta agyalni, ugyanis a családfő végre megszólalt.
- Nyugodj meg! Nem állt szándékunkban csatát vállalni. Szeretnénk továbbra is fent tartani a békét, már, ha ez lehetséges – nézett a farkas alakban lévő Samre. Az alfa bólintott, s ezzel végre lezártnak tekinthetjük a dolgot.
- Köszönöm – sóhajtottam fel.
- Álljon csak meg a menet! – szólalt fel Alice. – Csak egyetlen egy feltétellel egyezek ebbe bele.
- Alice, kérlek, ne most! – morgott húgára Edward.
- Te ebbe ne szólj bele! – hurrogta le a kis törpe bátyját.
- Bella – fordult felém. – Ugye eljössz velem vásárolni? – nézett rám boci szemekkel. Ú, a boci szemek! Hát ellen lehet ezeknek állni? Meg amúgy is tartozok neki ennyivel, mert ilyen könnyen elsimította a családja a történteket. Másrészt semmi kedvem most Jacobbal beszélni. Hiába utálok vásárolni, most ez a mentőövem. Alice közelébe amúgy se merészkedne Jacob, így lenne időm gondolkozni.
- Igen – egyeztem bele. – Feltéve, ha most megyünk.
- Áááááá – kezdett el sipítozni, s közben körbepattogott. Egy energiabomba ez a lány. 
- Olyan jól fogjuk magunkat érezni – villantott rám egy ezer wattos mosolyt.
- Jaj, veszünk majd kis rózsaszín bugyikat is? – szólt be a mackószerű srác Alice-nek.
- Emmett! Ha nem fejezed be, te is jössz velünk – válaszolta a kis kobold, mire testvére összerezzent. Szóval ezzel lehet őt zsarolni. Fél a vásárlástól. Nem mintha én annyira rajonganék érte.
- Előbb el kell jönnöd hozzánk, mert szükség van kocsira, meg a bankkártyáimra. De aztán a boltok már csak ránk várnak – kezdett el tapsikolni.
- Bella nem mehet sehová – dörmögte Jacob.
- Téged meg ki kérdezett? Senki. Akkor miért szólsz bele? Semmi közöd hozzá – osztotta ki Alice. Emmett, ha jól emlékszem a nevére, hangosan hahotázni kezdett. Tényleg vicces volt a helyzet, ahogy a kis pöttöm az izompacsirtát kiosztja.
- Charlie-nak viszont van beleszólása – Jacob nem hagyta magát. Muszáj apámat is belekevernie a dolgokba?
- Majd Bella felhívja tőlünk. Úgyis bele fog egyezni – öltötte ki rá nyelvét pöttömke. Hát ez a csaj tényleg nem semmi. Ezen már én is elmosolyodtam.
- Mellesleg Jacob, majd veszek már neked egy tusfürdőt. Meg majd küldök Bellával neked egy vödör vizet is – az utolsó beszólásán már szívből nevettem. De nemcsak én. Az egész Cullen család.
- Nem érünk rá erre. Induljunk már! – rakott mindenkit helyre. Hú! Néha azért elég ijesztő.
- Megadod a címeteket? Majd utánatok megyek, csak nincs itt a kocsim – ezzel ráébredtem, hogy mégiscsak lesz lehetősége Jacobnak beszélni velem. A francba!
- Miért adnám meg? Velünk jössz, nem? – ááá, a kiskutya szemek.
- De, persze – ezt mégis hogy gondolta? De most komolyan. Nem értek én már semmit se. Sétálni fogunk vagy mi? Mert én nem tudok úgy futni, mint ők. Tulajdonképpen még futni se tudok, de mindegy.
- Jaj, Bella! Ne legyél már ennyire értetlen. Futni fogunk, és valaki vinni fog a hátán.
- Igazán nincs erre szükség. Majd kocsival utánatok megyek. Meg amúgy is: túl nehéz vagyok – utolsó kijelentésemre Emmett felnevetett.
- Nem nyitok erről vitát – intett le Alice.
- Na, és ki fog vinni? – csak ne a szőke lány, csak ne a szőke lány. Még a végén ledobna a hátáról.
- Edward – jelentette ki mosolyogva.