Novella - by: Kiss girl

Ezt nem MI írtuk, hanem az egyik, kedves olvasónk, Kiss Girl. Az ő Művét olvashatjátok :)

Emlékek viharában

(Bella szemszöge)
Ma mesedélutánt tarunk. Nessie csajos napot szeretett volna rendezni. Mivel ez az ő napja megkért minket, hogy meséljünk neki a kedvenc hobbijáról a száguldásról, hogy mi mikor és hogyan szerettük meg. Teljesen be volt zsongva, de egy fokkal jobb volt, mint Alice. Föl alá rohangált. Párnákat, takarókat hozott apja szobájába teljes felfordulást csinálva ezzel.
- Kicsim ne aggódj. Tökéletes lesz a délutánunk. –Próbáltam megnyugtatni.
- Jó-jó anya tudom. –Intet felém.
Teljesen fölösleges bármit mondanom. Egyik fülén be a másikon ki. Hirtelen megállt a szoba közepén nagylevegőt vett és elkiáltotta magát.
- Csajok jöhettek. Végeztem.
Mindenki besétált a szobába és kényelmesen elhelyezkedett egy-egy párnán.
- Ügyes vagy Nessie. Büszke vagyok rád. Hivatalosan kis kinevezlek a segédemmé. –mondta Alice miközben leült egy sötétzöld párnára.
Nessie örömében neki futott nénikéjének, aki a lendülettől eldőlt ültében. Alice durcásan nézett gyermekemre, mert össze kócolta tökéletes frizuráját.
- Ezért bosszú jár! – Kezdte el csikizni Alice.
- Ne….jajjj….neee….hozok fésűt… szünet…kupit csinálunk….megadom magam!!!-próbálta kinyögni a szavakat Reneesme.
- Ideje lenne kezdeni. A fiúk se mehetnek örök időkre vadászni. –Szólt rájuk Esme békítően.
Mindenki visszaült a helyére. Nessie nekiállt kiszámolni, hogy ki fogja kezdeni a mesélést.
Ici-pici mutató ujjával felém bökött.
- Anya ma neked kell kezdeni. Kapsz, egy kis töprengési időt addig leszaladok egy különlegesen csokis tortáért. –Mondta, majd azzal a lendülettel ki is suhant a szobából. Egy hatalmas szelettel tért vissza. Nagy levegőt vettem és belekezdtem a mesélésbe:


Csodás szombatra ébredek. Melegebb van, nem esik az eső, de a napot még mindig felhő rejti. Pont, úgy ahogy Alice megjósolta. Azért is szép ez a nap, mert Edwarddal megyek kirándulni. Nem tudom hova. Egész héten titkolta, de ma végre kiderül. Charlie nincs itthon. Horgászni ment Billyvel. Éppen hogy csak megeszem, a müzlimet a ház előtt egy motor bőg fel. Nem Edward autója. Rohanok az ajtóhoz, hogy megnézzem ki az. Edward az egy gyönyörű sárga Porscheval.
- Hello!- köszön rám Edward.
- Szia! – köszönök én is.
Kérdőn nézek rá.
- Megígértem Alicenek, hogy veszek neki egyet. Emlékszel?
Bólintok.
- Most vettem és illene kipróbálni mi előtt, odaadnám. Hát, ha nem is olyan jó, mint mondta, de ezt kétlem.
Még mindig csak bámulom az autót.
- Jössz? – kérdi.
- Hova? – kérdem.
- Megígértem, hogy ma kirándulunk és mivel ma ilyen szép az idő gondoltam autókázhatnánk egyet.
Meredek rá. Úgy tűnik, komolyan gondolja. Végül is miért ne? Alic-el se volt olyan rossz. Beszállok a kocsiba és bekötöm magam.
- Milyen volt az estéd? –Vajon megint beszéltem álmomban?
- Nagyon szórakoztató volt. – Felei azzal a féloldalas mosolya az arcán, amit annyira szeretek.
- Carlisenak volt egy elmélete és azt próbáltam ki. Természetesen megint bevált az ötlete. Nagyon érdekes volt.
- Mivel kapcsolatos?
- Az álmokkal. – Megint huncutul mosolyog.
- Bővebben?
- Meséltem neki arról, hogy beszélsz álmodban. - Elpirulok.
- Azt mondta, hogy azokkal a személyekkel, akik beszélnek, álmukban lehet beszélgetni
Fel volnom a szemöldököm.
- Nem bonyolult. Csak a feltett kérdésekre felelnek.
- És te engem kérdezgettél este? – Úgy csinálok, mint aki duzzog.
- Igen. – Látom, hogy visszafolytatja a nevetését.
- Miket kérdeztél?
- Inkább kiről.
- Kiről? – Hitetlenkedem.
- Igen. Édesanyádról faggattalak. – Vallja be.
- Aha. – Vajon mért róla? Miket mondhattam neki?
- Elmesélted mennyire szereted. Milyen ostobaságokat csinált, és ha eszedbe jutott egy emlék azt is elmesélted. – Komolyan beszél, de még mindig mosolyog.
Meg Próbáltam valamivel elterelni a figyelmemet a kínos témáról. Ezért a sebesség mérőre pillantottam. Hiba volt. Súlyos hiba.
- ÚRISTEN!!! Edward lassíts!!! – A hangom nagyon elvékonyodott. Pedig tudom, hogy nem lesz semmi baj. De akkor is 280 km/h sebességgel száguldunk a hegyekben.
- Nyugi Bella! Nem fog történni semmi. – Még mindig nem lassít és még most is zihálva veszem a levegőt.
- Próbálj megnyugodni és lazítani. Nézd a tájat olyan gyönyörű.
Elfordulok és kinézek az ajtó fölött. Tényleg meseszép a kilátás. Hirtelen bevillan egy emlék.
Phill elvitt engem és Reneet a hegyekbe kirándulni. Phill is gyorsan hajtott, de nem ennyire. Szól a rádió. Renee hírtelen neki áll sikítani. Kifut az arcomból a vér. Kapkodva veszem a levegőt. Kihagy egy ütemet a szívverésem. Anyura összpontosítok. Keresem a veszély forrását. Amikor Anya hírtelen megszólal.
- Ez a kedvenc számom. – Mondja anya.
Szememet forgatom. A légzésem vissza áleredeti tempójára és újra neki áll dobogni a szívem.
Phill nevet. Közben odanyúl a rádióhoz és fölhangosítja. Renee annyira belelkesedik, hogy neki ál énekelni a dalt.
Még most is emlékszem a szövegére. Edward lágy hangja töri meg a csendet.
- Mit dúdolsz?
Kérdőn nézek rá.
- Dúdoltam?
Bólint.
Lehet, hogy neki álltam énekelni az Sz.P.Sz.-t?
- A száguldás Porsche szerelem száguldást.
Nevet.
- Honnan ismered ezt a régi számot?
- Anyám kedvence.
Elmélyülnek a vonásai. Ismerem ezt a tekintetet. Valamin gondolkodik.
- Min gondolkodsz?
- Akarod, hogy elénekeljem?
Tűnődöm. Biztos vagyok a válaszba, de jó egy kicsit váratni. Türelmesen mégis mohón fordul felém. Meg lep, hogy egy kicsit is kételkedik a válaszban.
- Igen szeretném.
- De… –Tétovázik.
- De?
- Csak a refrént tudom.
- Van valami, amit nem tudsz!!! – Most kifogtam rajta.
- Akkor most kezded vagy nem? – Türelmetlenkedek.
- Pompás utakon, édes szerelem.
Éles kanyar után cserélünk.
Felbőg a motor, rajtad van a sor,
Angyal szemű csak egyszer élünk,
Minden suhan a lomb az erdő,
Fodros hajad a szélben.
Két szem sugara fent a felhőn
Táncol, kacag a fényben…

Elmerülök a dalban. Lágy zümmögő hangja megnyugtat. Mondogatom magamban tovább ezt a pár sort. Édes szerelem… Éles kanyar után cserélünk… Felbőg a motor… rajtad van a sor…
A motor neki állt hangosabban duruzsolni. Kinyitom a szemem. Ránézek. Látom, ahogy a bronzszínű haja lobog a szélben. Élvezi a száguldást. Nem úgy, mint a futásnál, de ez is boldoggá teszi. Rájövök, hogy én is élvezem.
- Kapaszkodj! – szól Edward.
Éles balkanyar. És ekkor hirtelen eszembe jut valami.
- Edward állj meg! – Hangom megint néhány oktávval magasabb.
- Valami baj van? – Vonásai megfeszülnek. Állkapcsát szorosan összezárja. Lassít. Meg állunk.
- Szállj ki! – Még mindig magas a hangom. – Ne állítsd le a motort!
Kipattanok a kocsiból. Ő is kiszáll. Értetlenül néz rám.
- Mi a baj Bella? – Aggodalmaskodik.
- Semmi baj. Edward hidd, el jól vagyok csak eszembe jutott valami.
Nyomok egy csókot az arcára és átsétálok a vezető üléshez. Beszállok.
- Nem jössz?
Duzzogva néz rám.
- Miért cseréltünk helyet? – Kérdi, miközben leül az anyósülésre.
- Mert rajtam van a sor.
Kíváncsian, fürkészően néz rám.
- Nem értem.
- Te mondtad… vagy is énekelted.
Még mindig nem érti.
- A dal. Édes szerelem, éles kanyar után cserélünk. Rajtad van a sor. Vagy is rajtam mivel te mondtad. Éles kanyar után cserélünk. Mivel az előbb élesen befordultunk balra…
Közbe vág. Ráhangolódott a gondolatmenetemre.
- Ezért cseréltünk. – Kacag – Hát akkor indíts.
Indítok. 10 perc múlva egy morgás üti meg a fülemet.
- Mi a baj Edward?
- Bella, ez egy Porsche. Nem 90 km/órás sebességre tervezték.
Szem forgatva gyorsítok.
- Hű- ha ez aztán a sebesség. 90-ről 95-re gyorsultunk. Nehogy túl gyorsan vezess Bella. – motyogja Edward.
- Ne hisztizzél. Nincsenek olyan jó reflexeim, mint neked.
Fúj egy nagyot és unottan az ajtónak dől. Duzzog, mint egy kisgyerek. Majd én megmutatom neki. Gázra lépek. A motor felbőg, alattunk a kocsi gyorsul, a fák egy fallá olvadnak össze. Az út határai előttem erősebben kirajzolódnak és a motor pillanatokon belül 200 km/órás sebességgel száguld velem. Élvezem, ahogy a hajam lobog a szélben, ahogy a szél simogatja a bőrömet. Úr isten ez ÉN mondtam? Igen én gondoltam. Beismerem, élvezem. Hihetetlen élmény vezetni ezt a csodálatos járművet.
Álmélkodásomban azt veszem észre, hogy már Forks határainál vagyunk.
- Lassíts hazaértünk! – szól Edward.
Szót fogadva lassítottam. Habár nagyon nem tetszett, hogy megint csigába megyek.
Meghálok a ház előtt. Charlie már itthon van.
- Hogy tetszett a száguldás? – Kérdi nagyon huncutul vigyorogva.
- Be kell, hogy valljam nagyon élveztem.
- Örülök, hogy ezt mondod. – Közben magához húz és megcsókol. Valamit a tenyerembe csúsztat.
- Mi ez? – Kérdem meglepődve.
- Meglepetés. – Mondja mosolyogva.
Neki álok kibontogatni a levelet, de megfogja a kezem.
- Csak a szobádban bontsd ki légy szíves. – Kéri könyörgőn.
Bólintok.
- Fönt találkozunk?
Megrázza a fejét.
- Át kell adnom Alice-nek az ajándékát. Majd holnap jövök.
- Rendben jó éjt. – Intek és már el is tűnt.
Belépek a lakásba és rohanok föl a szobámba, hogy kibonthassam Edward levelét. Levetem magam az ágyra. Ez ál a levélben:
Örülök, hogy élvezted az autókázást. Láttam, hogy tetszett a kocsi. Van számodra egy ajándékom.
Egy ugyan ilyen autó vár a garázsunkba csak pirosban.
Puszi: Edward